Tartalomjegyzék

Éltető elem – A VÍZ

2020. március 23.

Életünkhöz nélkülözhetetlen, minden élőlénynek szüksége van rá! Víz nélkül nincsen élet. Ott van a hétköznapi életünkben, a szabadidőnkben és a munkánkban is (ipar, mezőgazdaság). Használjuk ivásra, főzéshez, tisztálkodásra és tisztításra. Az egyik legfontosabb higiénés szokás, amit már a pici gyereknek is megtanítanak, az a kézmosás fontossága. Sokszor halljuk és mondjuk: Moss kezet! Mi kell hozzá? Szappan és VÍZ.

Napjainkban az emberek döntő többségének természetes, hogy van vezetékes vízellátás és egy mozdulattal tudunk tiszta vízzel kezet mosni, inni. Azonban ez nem mindig volt így. 

A görög városokban már i.e. 1500 évvel készítettek vízelvezető rendszereket. Ugyanígy Palesztinában és Róma környékén is fedeztek fel a régészek vízellátásra használt építményeket. A folyók, források vizét kis csatornákba terelték, öntözésre és ivóvízként használták fel. Sok idő telt el azonban, míg ezektől a csatornáktól eljutottunk addig, hogy a vezetékes, tisztított vizet a mindennapi teendőink során használjuk fel. Hazánkban a Duna, majd további három forrás szűrt vizét először 1416-ban Zsigmond király budai palotájába vezették be. A várak saját vízellátása stratégiai jelentőséggel bírt. A vízvezeték az uralkodói luxus és pompa egyik lényeges fokmérőjévé vált. Ezután főként a nagyobb, folyó menti településeken, nagyobb városokban rohamosan nőtt az igény a vezetékes vízellátásra, ám egy ideig csak közkutaknál tölthették meg vödreiket az emberek. A XX. század első évtizedeiben indult meg számos település vezetékes vízellátásának kiépítése. A II. világháború után, az újjáépítést követően az iparosodás és a városiasodási folyamat felgyorsult, szükségszerűen a termelés és a vízszükséglet is ugrásszerűen megnőtt. A mai ivóvíz termelésének nagy része tisztítás, kezelés után kerül fogyasztásra.

Forrás: Internet

844136

 

 

Grafika: Borbély Blanka